Kedves Marika!

Az ekcémás betegségnek milyen spirituális háttere van? Nálunk a gyerekek igen érzékeny bőrűek, nincs igazi ekcémájuk, de olyan jellegű, főleg télen látható jobban. Az érdekesség, hogy a férjem testvérééknél a gyerekeknek, illetőleg az egyik kislánynak igen erősen ekcémás a bőre. Mihez kapcsolható ez a betegség és hogyan lehet változtatni rajta?

Kati

Kedves Kati,

Megkérlek az Édesanyád és a Nagyanyád adatait is tedd fel, mert a magyarázathoz nem elégséges a Tied.

A férjed lánytestvére, vagy fiú testvére a gyerekeiről van szó?
Ezek az ekcémás tünetek nálatok hol, milyen testrészen jönnek ki a leginkább és melyik gyereken?

Édesanyám 1952.aug.12-én született Vácon-róla és az ő életéről nem tudok sokat mondani, mert elhagyott minket a testvéremmel együtt, én 11 hónapos voltam, a tesóm 4 éves. A mai napig él és virul, utánunk még szült egy gyereket, aki a kórházban hagyott és van egy lánya akit viszont felnevelt. Mi az édesapámnál maradtunk.
Édesanyám anyukája:1928.nov.12 Pitvaros- ő tanítónő volt, azt mondják, szerették őt, viszont iszákos férje volt, aki miatt sokat sírt és a gyerekek is kikészítették, nagyon a szívére vette a dolgokat és meg is halt 41 évesen, hasnyálmirigy gyulladásban, félrekezelték vakbélgyulladásra gondoltak. Érdekesség, hogy a barátnőm akiről írtam egyben az unokatestvérem is, az ő apukája és az én anyukám testvérek és mindketten elhagyták a családjukat.

A férjemnek egy fiútestvére van és nekik viszont 3 lányuk van, nálunk ugye 3 fiú. Ezt is szeretném egyszer megfejteni, mert biztosan nem véletlen a gyermekek neme sem.

Hozzátenném még, hogy nálunk ez inkább ekcéma szerű viszketés, főleg a térdhajlatban szokott előjönni.

Kati

Újabb kiegészítés: A hétvégén tudtam meg, hogy édesanyámnak a bátyám előtt volt még egy ikerterhessége is, de akkor elvetélt. Apukámék elég furcsán néznek rám, hogy újabban a családi dolgok iránt érdeklődöm, mert az édesanyám családját nem is ismertem és nem is foglalkoztatott, hiszen a szülei meghaltak, amikor én még pici voltam, csak újabban vettem fel a kapcsolatot nagymamám testvérével és az unokatestvéremmel is.
Marika, amit még kérdeztél, legerősebben az ekcéma a középső fiunkon jött elő, 2-3 évvel ezelőtt, a legkisebben meg pár hónapja vettem észre, de nála csak ritkán van.

Kati

Kedves Kati,

Megnézegettem az Édesanyád és a Nagyanyád képletét, de most rájuk nem térnék ki, csak rád és a gyerekeidre.

Az Oroszlánban álló Szaturnuszod (és a Kosban álló Sárkányfarkad ) által jelzett hatalom, uralom, erő, személyes akaratérvényesítés kérdései, valamint az érett személyiség kérdései, problémássága miatt és felett érzett sok belső vívódás és természetesen túlérzékenység jelenik meg a gyermekeid ekcémájában. Azért irritálódik be a gyerekeid bőre, mert a elfojtva és elnyomottnak érzed magadat. Nem ragyog fényesen a Napod, vagyis a személyiséged.
Szűk élettérbe és szűk határok, korlátok közé szorítva érzed magadat, ahol a személyes kibontakozás, az Én érvényesülése és érvényesítése érzéseid és érzeteid szerint, majdhogynem lehetetlen. Már eddig is óriási személyes bölcsességről tettél tanúságot, hogy nem robbantottad szét a családot az elnyomottsági érzeteid miatt. Ilyen körülmények között a család egyben maradt s van három szép gyereketek, de a karmikus probléma sajnos nem oldódott meg s tovább feszíti a tudatodat és a tudattalanodat.

Az ekcémák akkor nem jönnek elő, a térd zónában, amikor a családi nehézségekben személyes fejlődési lehetőséget és boldogabbá, erősebbé válási lehetőséget, ugródeszkát fogsz látni és akként viszonyulni. Amikor a családanyai feladataidat a személyes gyengeségeid legyőzésének és a személyes megerősödésed elengedhetetlen feltételének fogod érezni minden szinten. Amikor te fogsz uralkodni a gyerekeiden, amikor te hozod és tartatod be a szabályokat, nem pedig fordítva. Mivelhogy a Szaturnuszod a IV-es házban áll. Ahogy egy kicsit is sorscsapásként és személyiség elnyomásként érzékeled magadat családanyai pozíciódban, úgy jelennek meg az irritációk. Mivel hátul vannak, ezek az irritációk azt mutatják, hogy bár tettél tudatos elfogadási kísérleteket, mégis a karmikus ellenállást, amely miatt anyukád ott hagyta a gyerekeit többek között, nem sikerült feloldanod és elfogadtatnod magaddal. Nem kell megijedni ennyi metafizikai tudással te nem fogod otthagyni a családod, ezzel nem azt akartam mondani, hanem azt, hogy a boldog anyaságodhoz ezt a belső megfordulást és külső rendtartást kell kieszközölnöd.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy rendszeresen kellene időt szakítanod a Halak Napod művelésére (a mentális tevékenységed tisztítására, a benned élő Istennel való tudatos kollaborációra) és a gondolkozásod felelősebbé, következetesebbé tevésére. Akkor miután megértetted, könnyebben eltudnád fogadni a lét fenntartását szolgáló határokat, stukturákat is, s nem lázadnál önkéntelenül és fölöslegesen, sőt kontraproduktívan ellenük.

Kedves Marika!

Teljesen igazad van, ehhez többet nem is lehet hozzáfűzni. Ami számomra a "de", az az, hogy legyen bármilyen karmikus ellenállás, a gyermekeimet sosem hagynám el és azokat sem fogom megérteni, akik ezt teszik. Még az állatoknál is létezik anyai ösztön, úgy gondolom, hogy a nőkben is kellene, hogy legyen. Az édesanyámmal miután 30 év után felvettem a kapcsolatot, azt mondta, hogy minden nap imádkozik értünk.

Ami engem illet, én már nagyon sokat tanultam a gyermekeimtől. Szoktam is mondani, hogy jót tett a 3 gyerek, mert az első után még remegő, mindenért aggódó és féltő anyuka voltam, a második után már javult a helyzet és a 3.után jöttem rá igazán az „anyaság ízére”, amikor is már magamhoz mérten nem izgulok és görcsölök mindenen, hanem a lehető legtermészetesebben fogadom el a dolgokat és élvezem ezt a szerepet.
Nekem a gyerekek nagyon sokat segítettek abban, hogy a személyiségem érettebbé váljon, hogy felelőségteljes és döntésképes ember legyek.
Szeretek anyának lenni, de kevésnek érzem azt, hogy az összes dolgomat a háztartási teendők elvégzése teszi ki, hogy minden nap ugyanaz van.
Családi segítségünk sincsen, hogy néha-néha a gyerekek nélkül lehetnénk kettesben, betetőzve azzal, hogy évek óta költözködünk és vagy építkezünk a gyerekek mellett, ami plusz nehézséget jelent. Persze mi vállaltuk ezt, de ebből is adódik ez a „fojtottság” érzése, ami időnként előtör belőlem. Bár már ezt is sokkal jobban kezelem, amióta tudom, hogy milyen erők munkálkodnak bennem. Nagyon sok minden tisztázásra szorul még, de feltett szándékom, hogy megtaláljam az igazi harmóniát a gyerekek mellett és az aggodalmaimat félretéve, hasznosan töltsem még azt a pár hónapot, amit még itthon lehetek a két kisebbel, figyelembe véve az ő igényeiket és az enyémet is.

Köszönöm: Kati