Megválaszolatlan hozzászólások | Aktív témák Pontos idő: 2024.03.29. 07:58



Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
 3. Az asztrológia és a metafizika. 
Szerző Üzenet

Csatlakozott: 2008.10.17. 13:18
Hozzászólások: 10
Hozzászólás 3. Az asztrológia és a metafizika.
Az asztrológia és a metafizika.


Bármennyire hangsúlyozzák egyes szerzők, hogy a metafizika egy, és így amikor metafizikáról beszélünk, akkor mindig ugyanarról a metafizikáról beszélünk. Lehet, hogy a metafizika egy, mint ahogy a valóság is egy, sőt maga az asztrológiának is egyik alapgondolata a „minden egy”, azonban az a mód, ahogyan az emberek ehhez az egynek gondolt „valamihez” viszonyulnak, az nagyon eltérő. A metafizika szó hallatán van, aki valamilyen misztikus tanra gondol, amely ott kezdődik el, ahol a tapasztalható tények, dolgok világa véget ér. Vannak, akik a szó jelentéstani eredetére alapoznak, így a „természeten túli valóság” jelentést kapják. Mások azt állítják, hogy a szó onnan származik, hogy így, e szóval utaltak Arisztotelésznek azon műveire, amelyek a fizika után következtek.

Sok ember számára a metafizika jelentése homályos, meg sem különböztetnek esetleges jelentésbeli lehetőségeket, hanem csak misztikus tanok gyűjtőneveként tartják számon, ha egyáltalán számon tartják.

Az asztrológia gyakorlatának is megvan a maga metafizikai háttere, de jobb, ha inkább metafizikai alapról beszélünk. Gyakran inkább e metafizikai alap égető szükségéről beszélhetünk, mert vannak olyan asztrológusok, akik magából az asztrológiai technikák köréből szándékoznak eljutni a megfogalmazásokig, anélkül, hogy észrevennék, az értelmezéshez szükséges alap nem az asztrológiai technikák és röviden leírható analógiák tartományában van. Létre kell hozni azt az értelmezési bázist, amely nem csak jelentést ad a szimbólumoknak, hanem amely a horoszkópokat a maguk egészében képes felfogni, úgy, hogy eközben látja az illető horoszkópban található problematikát, s végül, ezt úgy képes felfogni, mint az illető ember sorsának „értelem-egészét”.

Ha ma utánanézünk, hogy egészen hivatalos és „törvényes keretek között” mit értenek metafizikán, akkor egy kicsit mást fogunk találni, mint amire szükségünk van az asztrológiai értelmezéshez. Nézzük meg, mi ez, és mi az, amire nekünk van szükségünk.

A mai metafizika a filozófiai egyik ágaként van számon tartva. Hogy ez valóban metafizika, semmi kétség, csak az a baj, hogy olyan nyelvezetbeli, fogalombeli, logikai meg egyéb felkészültséget igényel, ami az egész tevékenységnek szigorúan vett professzionális követelmény-jelleget kölcsönöz. Az analitikus filozófiát vagy metafizikát említeném meg, mert itt, ebben találtam a gondolkodásnak egy olyan színvonalát, amelyet tanulmányozásra érdemesnek tartok. Csak, mint említettem, ezekkel a fogalmakkal, terminusokkal, nyelvezettel nem igazán lehetne olyan megfogalmazásokat írni vagy mondani egy horoszkópértelmezés keretében, amit az ilyen témákkal, de nem ilyen módon nem foglalkozó ember meg is ért. A gondolatvezetés szigorú, magas fokon gyakorolt következetességről tanúskodik, a felvetett problémák vizsgálata csakugyan a gondolkodói komolyság magatartásával halad lépéről lépésre előre és a lényeges megfogalmazásokban minden egyes szó alapos megfontolások után kerül a helyére. Azonkívül, hogy továbbra is szeretem az ilyen publikációk tanulmányozását, nem sokat tudok felhasználni ezekből az asztrológiai értelmezésekben, maximum csak a gondolkodás szigorúságának szellemiségét alkalmazhatom, mint olyant. Egy más metafizikára van szükség, a emberiség szellemi hagyományainak metafizikájára, amely egyáltalán nem áll messze az előbb említett metafizikától, csakhogy rengeteg fölösleges magyarázkodásba kerülne, hogy bizonyos pontokban tapasztalható lényegi hasonlóságaikat megmutassam. Az értelmezést igénylő embert meg valószínűleg távolról sem érdekel az ilyen téma, annál inkább engem, aki tudja, hogy amilyen az értelmezési bázis, olyan a horoszkópelemzés minősége.

Mi azt a metafizikát tudjuk közvetlenül felhasználni, amelyek visszanyúlnak az emberiség szellemi örökségéhez, a spirituális hagyományokhoz. Természetesen nem mindegy, hogy hogyan történik ez a visszanyúlás, ez a visszakapcsolás ezekhez a hagyományokhoz. Ha úgy, ahogy Hamvas Béla teszi ezt jó néhány művében, akkor az asztrológusi gyakorlat számára ez tényleg mérvadó. Olyan létfelfogás és emberkép tárul fel előttünk, hogy arra már lehet értelmezési bázist kialakítani. A hagyományokkal való foglalkozás egyébként kényes. Az ember, ha nem tart ki egy következetes gondolkodás mellett, a misztifikációra veszélye fokozottan fennáll és nagyon könnyen el lehet csúszni olyan misztikus magyarázatok meg értelmezések felé, amelyekkel egyáltalán nem értek egyet. Misztérium van, de ez nem engedi meg nekünk azt, hogy misztifikáljunk. A misztifikáció elmázolja a valóságot, a gondolkodás élét eltompítja, a látást elhomályosítja, vagyis semmi követésre érdemes irány nem hozható létre belőle, csupán arra jó, ha jó egyáltalán, hogy az ember ámítsa magát ilyen meg olyan képzetekkel. Azt is le kell írnom, hogy itt nem konkrét asztrológiai irányzatokra célzok, hanem olyan veszélyekre, amelyekkel nekem is éppen úgy számolnom kell, mint bárki másnak, aki ilyesmivel foglalkozik.

A hagyományok körébe tartozik maga az asztrológia is, amelynek alapjában egy mélyen metafizikai szemlélet és tudás húzódik meg, amely az emberi természetről, a tudatról, az értelemről, az énről, a rendről, az egységről és a szabadságról sokkal többet tud, mint ahogyan azt felületesen véljük. Maga a kijelentés elég problémás annyiban, hogy van, aki a történelem kronologikus rendjében kezdi keresgélni, hogy hol is és mikor is voltak ezek a nagy tudású emberek, akik mintegy ránk hagyták a tudást. Annyiban egyet értek Hamvassal, aki ilyen problémában valahogy úgy nyilatkozott, miszerint nem a történelem kérdése az igazi metafizikai tudás, hanem a szellemé, a szellemiségé. Valahogyan történetileg nem lehet betájolni, hogy hol volt a hagyományok kora és hol veszi kezdetét az a korszak, amikor a hagyománynak már csak darabjaira bukkanunk. Hamvas is úgy csak megjelöli az időszámításunk előtti hatszázas éveket, de aztán nem fektet különösebb hangsúlyt ezekre az évszámokra. Annál inkább beszél az emberben lappangó metafizikai érzékenységről, a lefokozott éberségről. Arról, hogy mit jelent az éberség és hogy miként lehet lefokozott állapotából azt ismét felfokozni. A hagyományokból részletesen ismerteti azokat a részeket, amelyek az emberképpel kapcsolatosak. Hogy milyen a Szánkhjából, vagy a hagyomány más rendszereiből megrajzolható emberkép és hogy milyen a mai emberképünk, azt csak azért érdemes összehasonlítani, mert akkor válik világossá, hogy mennyire összetöpörödtünk, összezsugorodtunk és hogy mennyire égetővé vált, hogy igazán „visszaemlékezzünk” igazi önmagunkra. Amilyen a kép, olyan a valóság. A képnek valósító ereje van. Hogy ez az állítás már áthajlik misztifikációba? Kérdezzük meg a reklámszakembereket, a pszichológusokat, vagy ha nem, akkor gondolkodjunk el ezen mélyebben mi magunk. Ha egy csonka, töredékes, részleges emberképpel élek nap, mint nap, amit gondolkodásom és cselekedeteim során mindig is alkalmazok valamilyen módon magamra, akkor hogyan várhatnám el, hogy egészséges, ép, erős, egységes ember legyek, aki helyzeteinek ura, és ha távlatairól van szó, nem húzza be a nyakát. Az emberképnek egy ilyen sokkal integrálisabb formáját nyújtó hagyományban az is megtalálható, hogy létalkotó erők léteznek, működnek. Ezek különböző tulajdonságokkal bírnak és különböző tevékenységet fejtenek ki. A lényeg azonban az, hogy ezek az erők mindig együtt dolgoznak és hogy mi szoros kapcsolatban állunk ezekkel az erőkkel és nem mindegy hogy milyen kapcsolatban. Az asztrológia ezeknek az erőknek a tudománya, ahol is a létalkotó erőknek szimbólumok felelnek meg, egy olyan égi mintázat közvetítésében, ami éppen a horoszkóp. Ami konkrétan „tárgyias” az egészben, az egyrészt maga az ember, másrészt a konstelláció, vagyis a horoszkóp, a többi pedig az értelmezés körébe vonul. Ekkor hirtelen az értelmezés minőségére tevődik a hangsúly, mert itt dől el, hogy tudunk-e az ember sorsának alakítását lehetővé tevő, mérvadó információt adni, vagy sem. Az értelmezés pedig épít az emberiség szellemi hagyományát magában foglaló metafizikára, továbbá épít egy olyan kutatásra, amely szintén a metafizika szellemiségét hordozza, de már nincsenek vagy, helyesebben még nincsenek olyan explicitté tehető állítások, mint a hagyomány ránk maradt tudásában. Tehát, összetett tevékenységet feltételez a megbízható horoszkópértelmezés, amelyre vonatkozóan már az első állítás megtétele előtt szükséges, hogy számításba vegyünk ilyen, az eddigiek során felvázolt szempontokat.


2009.03.04. 18:44
Profil
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához   [ 1 hozzászólás ] 

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by STSoftware for PTF.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség