Kedves fórumozók!

Ebbe a rovatba szívesen veszem bárkinek a szülői tapasztalatait és természetesen azok metafizikai értelmezéseit. Ugyanakkor ide lehet gyüjteni bizonyos hamis gyermeknevelési irányok, szokások, divatok leírását, esetenként leleplezését is.
Jó együttgondolkozást kívánok!

Kedves Marika!

Ez igazán nekem való téma, bár metafizikai értelmezésre nem vállalkoznék, de esetleg tanulságos lehet mások számára is az elmúlt hét év és a 3 gyermekemmel kapcsolatos sok-sok tapasztalatom.
Azt gondolom, hogy a gyereknevelés igazából egy nagyon összetett dolog, hiszen az anya és az apa szellemi-lelki érettségétől függ, a külvilág más tényezőiről mint pl. jóakaró nagyszülők,ovi, iskola nem is beszélve.
Az első gyermekünkhöz való hozzáállásom alapjaiban teljesen hamis volt. Nagy nagy szeretetben gondoltam nevelni őt mint a legtöbb szülő általában, főleg az első gyermeknél, csak ezt meglehetősen eltúloztam. Mivel nekem gyakorlatilag nem volt édesanyám, meglehetősen nehéz volt számomra ez a szerep kezdetben. Kiegészülve egy olyan férjjel, akinek szintén az apa szerepe félreértelmezett és hamis. Ő is elvárta tőlem, hogy a gyerekünk mellől szinte el se mozduljak, ne hagyjam sírni stb. Mindketten a középpontba helyeztük a kisfiunkat, körülötte forgott a világ, ami természetesen egy idő után akarva-akaratlanul a párkapcsolat rovására megy. A legmegterhelőbbnek utólag visszatekintve az örökös aggódást tartom. Folyamatos feszültségben éltem évekig, hogy "csak minden rendben legyen", illetve, hogy "nehogy valami baj történjen".Mindent túlaggódtam, olvastam egy halom szakirodalmat, hogy mi minden történhet egy gyerekkel, éjszaka alig aludtam, hogy hallgassam, hogy vesz e rendesen levegőt, nappal fáradt voltam mert ha a gyerekem nyekkent egyet már ugrottam is, sírni nem hagytam mert az nekem nagyon fájó érzés volt és egyből rossz anyának éreztem magam, úgyhogy kézben hurcolásztam hónapokig mindenhová és szinte egy pillanatra sem hagytam magára. A lakás "szaladt" főzni nem volt sem időm sem energiám, ma már nem értem, hogy hogy bírtam ezt ki épp ésszel, a férjemről nem is beszélve Egyszerűen hiányzott a megfelelő szellemi alapállás és a hit, amit én az első helyre sorolok. Egyszerűen nem volt hitem, bizalmam az életünkben a sorsunkban, valahogy úgy álltam az élethez, hogy meg kell akadályoznom a rosszat, meg kell védenem a gyermekemet mindentől. Az Olvasó számára lehet, hogy mindez nevetségesnek hangzik, én magam akkor ezt a helyzetet teljesen természetesnek éltem át, hiába mondta bárki, hogy nem kell úgy félteni azt a gyereket, számomra az volt a helyes viselkedés mert egyszerűen belülről jött. Amíg az ember nem tud belül megváltozni, nem tudja másképp értelmezni az életet, addig hiába a külső segítség, az értelmes szó. Most már tudom, hogy a rengeteg éjszakázás, a sok sírás, pocakfájás mind miattam volt, de akkor nem tudtam, hogy a kisfiam minden feszültségemet érzi, hiába szolgálom ki őt "kívülről" tökéletesen, ha én folyamatosan zaklatott állapotban vagyok. Bár ezt nem mutattam kifelé, a védőnő számára is én voltam a példaértékű anyuka, a rokonság felé is, csak épp egyre fogytam, amit én abszolút nem láttam gondnak sőt örültem neki.Tehát semmi problémát nem láttam az akkori életünkben. Bár a háztartással gondjaim voltak, de másoknak is, úgyhogy ez nem tűnt olyan rettenetesnek, ami meg azért pozitívum, hogy rengeteget foglalkoztam a kisfiunkkal, mondókáztunk, énekeltünk, meséltünk, ahogy lehetett rajzoltunk, gyurmáztunk, úgyhogy nem volt annyira passzívan eltöltött idő. Szerencsénkre aztán jött a kistesó és a "kishercegnek" már nem jutott annyi figyelem, meg kellett tanulnia, hogy más is van a világon nem csak ő. Nekem is kemény lecke volt, főleg addig, amíg hit nélkül próbáltam gyereket nevelni. Ahogy lassanként megérlelődött bennem, hogy nem kell mindenért aggódni, hogy bízom a Felsőbb szellemi erőben, hogy kezdem megismerni magam, úgy egyre könnyebb lett. Persze sok még a tévút, a hiba, de valahogy ezeket már jobban be tudom látni és korrigálni mint előtte. Az önismerethez nagyban hozzájárul a horoszkópom is és a gyermekeimé és sajnálom, hogy korábban sejtelmem sem volt ennek a fontosságáról. Mert bizony a gyerekeim horoszkópja sokmindennel szembesít, öntudatlanul bár, de sajnos sok megoldandó feladatot hagytam nekik hátra, ami biztat az az, hogy mi ennek már tudatában vagyunk és ennek alapján tudjuk segíteni őket. Azt gondolom, hogy nagy utat tettünk meg(és még nagyobb van előttünk) és a segítség "véletlenül" mindig a kellő időben érkezett ahhoz, hogy át tudjuk gondolni az életünket.Hát egyenlőre ennyi a saját tapasztalataim alapján.

Kati

Kedves Fórumozók,

Ma volt a fiam először iskolába tanulni. (A tegnapi tanévnyitó után.)
Tudjátok mi volt az első amit megtanult az iskolában? Megmondom: a sertésinfluenza, , a bacilusok, a vírusok.

A férjem az egészségügyben dolgozik, de gyerekeink tudatát eddig a láthatatlan és megfoghatatlan bacilusokkal és vírusokkal, meg a tőlük való félelemmel nem fertőztük. A bacilus szót nem is tudom, mikor hallottam utoljára a családban. Erre mondják, hogy tömegkarma. Mindenki (tisztelet a kivételnek) beveszi ugyanazt a szamárságot és az szerint kezd imaginálni, mivelhogy nem tudja a jelenség gyökér okát megfejteni. Rudolf Steiner azt mondja, ezeken (a tömegkarmától szenvedőkön) nem lehet segíteni. . Persze azért árnyaltabb a kérdés a segítség tekintetében, mert a helyes információ és az ahhoz való ragaszkodás segít. Tény azonban, hogy a gyerekeim eddig védve voltak az ilyen általánosan elterjedt hiedelmektől, kényszerképzetektől már csak azért is, mert a Waldorf oviban sem volt szokás az influenza okait a kizárólag baciknak tulajdonítani, a baráti körben meg végképp nem, sőt a nagyszülők is legalább annyit tudomásul vettek tőlem, hogy minden betegségnek szellemi oka van s nem a bacilusoktól kapja meg az ember, hanem sokkal magasabb szinten teremti meg a lehetőséget a lebetegedésre, az élethez való egész-ség-telen hozzáállásával. Az 'iskolai dokit', ahogy Sebi nevezte persze nem volt aki felvilágosítsa mindezekről.

Tény, hogy új hangzások érkeztek ma az iskolából, amire egyáltalán nem számítottam, már csak azért sem, mert a tanító nénije is tisztában van a metafizikai, asztrológiai alapelvekkel. Úgy néz ki eljött az idő lassan, a társadalmi tévhiedelmekkel szembeni immunitás kinevelésére is, konkrétan a jelen esetben a betegségekkel szembeni alapállásunk megszilárdítására a gyermekeink tudatában is. Be kell vallanom töredelmesen, hogy nagyon szégyelltem magam, amikor egy, egy lebetegedésükkor, meghűlésükkor s el kellett mondanom nekik, hogy én vagyok okolható a betegségükért, ezért a lehető legrövidebbre fogtam az ismertetőket ilyenkor.
Ennek most már végképp vége kell legyen.

Kedves Mária!

Segítséged kérném, a fiam Hunor 8 éves (2001. 07.21. Bp. 14 óra 52 perc) és iskolás. Most jutottunk el oda, hogy valami sportágat kéne választania, de őt legfőképpen az extrém sportok érdeklik: falmászás, bmx, görkorcsolya, gördeszka. Szeretnék engedni neki, de egy olyan erős belső ellenállásom van felé, hogy engedjem. Egyrészt a veszélyességük miatt, másrészt a hozzá köthető utcai randalírozás, galeriba verődés kötődik nekem ehhez. Féltem, de szeretném is engedni, mert úgysem lehet attól megóvni ami a sorsa....
Kérlek adj tanácsot, hogy a horoszkópja alapján milyen sportág lenne számára a legalkalmasabb.

köszönöm:

Anan
1970.03.14. Bp. 3 óra 14 perc

Kedves Anan,

A falmászás a Bak Sárkányfarokhoz tartozik. -Elmegy ez is.
A bmx, meg a többi kerekes, pörgős sportok amelyeket leírtál a Vízöntőhöz köthetők a leginkább. Mivel sok bennük a irányváltoztatás, a pörgés, a lassítás, gyorsítás, meg persze a száguldás (főként a gördeszkában, meg a görkorcsojában.)
Szerintem ha ezekre akar menni, akkor nézz ki egy jó klubbot s menjen. A szellem a testen keresztül is sokat tanul, nemcsak a tudatos információ elsajátításon keresztül az iskolában.
Esetleg olyan helyre írasd, ahol rendeznek versenyeket is, a Nyilas Mars-Plutó együttállásnak jót tesz ha megtapasztalja ezeket, s ha egyáltalán megtanulja kontrollálni valamelyest az ezekhez kapcsolódó spontán érzéseit, haragvásait, félelmét. Ezek leginkább ugyanis ahhoz kapcsolódnak, hogy másoknak jobb a felszerelésük, s nagyobbak az esélyeik, mert a II-es házban van a Mars-Plutó eggyüttállás.


A Vízöntőben egyébként a Lilith, a Neptun és az Uránusz áll.
Az Uránusz kap pozitív fényszöget az ebben az esetben oly fontos Szaturnusztól, az időben való leállás, lemondás, az ilyen szintű önuralom képességének bolygójától. A balesetek nyílván még igy sem kizártak, de hát, mindannyunknak kell tapasztalni a fizikai dimenzióban. Van akinek pörgősebben, van akinek nyugisabban, de kitartóbban stb.. Ha felnőtt korára annyit megért, hogy nem lehet mindenfele pörögni, szabáytalanul, következmények nélkül, már az is nagy segítség lesz később a családi élet szempontjából, ugyanis ez a Lilith a IV-es házban, a család és az otthon házában, annak csúcsán áll. Igy tehát abból a szempontból is jó a sport, hogy legalább egy, egy esésben, talajjal való ütközésben megkapja azt a leállítást, amit egy jó apjától kellene megkapjon (aki a mindennapjaiból hiányzik).
Nyilván ez nem jelenti, azt, hogy te ezzel "kilazíthatsz" a nevelésben.


Az utcai randalirozásról, meg a csoportokba verődésekről nem tudom mit írjak, nálunk még nagyon gyerekcipőben jár az egész, így nem vagyok képben ezekkel, mindenképpen jobb most görkorizni, mint nagykorában motorozni.
Nézd meg a hokit is, esetleg.

Kedves Maresz!

Nagyon köszönöm a válaszodat. Sokat segítettél megérteni a gyermekem.
Mostanában többször is mentünk a Pilisbe kirándulni. Most hétvégén a Rám-szakadékban voltunk, ahol a fiam felizgulva a kihívástól szinte nekirohant a hegynek. Kapkodott, sietett, talán egy kicsit még vagánykodott is, és hiába szóltam rá, nem akart visszafogottabb lenni. Aztán egyszercsak megcsúszott és egy hatalmasat esett és beverte a kezét meg a fenekét. Főleg a fenekét. Sírt is... és akkor elmagyaráztam neki, hogy a hegyet tisztelni kell. Ereje van és erősebb, mint mi, ha szeretnéd megmászni, akkor alázattal és tisztelettel indulj neki. Megértette és utána már nem kapkodott.
Egyébként arra gondoltam, hogy a vízöntőnek a társuralkodója a szaturnusz, tehát ha a sárkányfarok a bakban van, és a szaturnusz pozitív fényszöget vet az uránuszra a vízöntőben, akkor talán jó lesz.... talán pozitív tanítása lesz. ...

2 hete pedig elmentünk a nagy sportág választó rendezvényre, ahol ki lehetett próbálni több sportot is. Ő a sziklamászáshoz ment vissza vagy 4 alkalommal. Kaptunk is egy jó címet, ahova ő ingyen tud járni a falon gyakorolni, de mivel most nincs szabad hely az edzésidőre, ezért csak önálló gyakorló napokon mehet, ahova nekem mint szülőnek is el kell menni. Neki ingyenes és nekem kell csak mint felügyelőnek fizetni. Az edző pedig azt mondta, hogy addig pedig én se nézzem csak a gyereket, hanem kezdjek el én is mászni.
Érdekes. A múltkor mondtad, hogy vigyázzak a bikában lévő mars, szaturnusz együttállásommal ......esetleg, ha a gyerekkel iegyütt én is mászom, mert amúgy is viszem ez nekem is segítene ezt az agresszív vonalat megoldani?

A felszerelésekkel kapcsolatban teljesen igazad van: már többször észrevettem, hogy másokra irigykedik. Ez főként autókra, és biciklikre vonatkozik. Nem jó szó talán az irigység, mindenesetre a múltkor látta egy osztálytársát, akinek az apukája megengedte, hogy együtt motorozzanak. Az osztálytársa fogta a kormányt, és az apukája pedig vezetett. Hazafelé menet végig sírta az utat, hogy milyen jó a Bálintnak, hogy neki ezt is megengedi az apukája, és hogy ő még nem ült ilyen jó motoron. Egyébként hatalmas versenyszellem van benne.

Aztán pedig a számítógépet itthon "lecikizte", hogy milyen béna. MOndtam neki, hogy jelenleg nem telik többre, mire ő kijelentett, hogy ha nagy lesz Polgármester lesz , vagy a MOL vezérigazgatója és akkor azt vesz meg magának amit akar. Szerinted ezzel mit kezdjek? Aztán ezen össz is vesztünk, Végül annyira szemtelen és pimasz volt, hogy ordítva bezavartam a szobájába egy kis elgondolkodásra. Vacsorát sem akarta elfogadni, de aztán megenyhült és belátta, hogy azért nem teljesen úgy van ahogy ő látja. Megértettem vele, hogy ahhoz nagyon sokat kell tanulni, szellemileg pozitívan fejlődni. Ezek az emberek jó esetben nem a pénzért csinálják, amit csinálnak, hanem mert szeretik és másoknak jót tesznek, Persze jó esetben. De megértette, remélem.

MIndenesetre érzem, hogy nem lesz vele egyszerű....sajnos a lilithemen van a holdja, ami szintén nem egy egyszerű eset. De igyekszem.

És nagyon köszönöm a válaszod, mert tényleg eddig is sokat segítettél!!!!


Anan

Kedves Maresz!

Még egy kérdés jutott az eszembe: időbeni szempontból a horoszkópban általában melyik negatív állás jelentkezik előbb, a lilith vagy a sárkányfarok? Lehet, hogy buta kérdés, de talán még sem.

Anan

Kedves Anan,

Nem buta kérdés, a Sárkányfarok könnyebben észrevehető, főként az adott életterületen, ahol áll. Pl. Csilluka 2 éves, de a Szűz Sárkányfarok az I-es házban jól látható rajta, naphosszat törülget, kipakol, bepakol, felöltözik, levetkőzik, rendez, szóval dolgozik egyfolytában. Elég sokat kocsizik, de azt a testvéreitől látta.

Elődke hajlamos sokat és gyorsan beszélni, mesélni a III-as házas Sárkányfarkával, főként amikor csak kettesben vagyunk. A nyelvi játékokra is érzékeny, s látszik, hogy tetszenek neki. (Én pl. sosem láttam bennük semmi poént, mindig gondolkoztam, az emberek miért töltik az agyukat ilyen fölösleges, idegesítő dolgokkal.)

Sebi a Nyílas Sárkányfarkával lehetőleg mindig kizárólagos középpontban szeretne lenni, bár mostanra már megszokta, hogy ez nincs megengedve neki, legalábbis csak korlátozottan. Óvodás korában sokat volt középpontban a családi, rokoni körben. Előd ezt egyáltalán nem igényli ezzel szemben, néha kifejezetten feszélyezi az ilyenfajta "szereplés" tágabb rokoni körben, amikor összegyülünk. stb. stb. Még sok példát mondhatnék.

Kicsikorban legszembeötlőbben a Sárkányfarok, a Napjegy tulajdonságai jelentkeznek, ha jó hangsúlyos az adott jegy is, amelyben a Nap áll.
Véleményem szerint a Sárkányfarok, a Lilith, a Napjegy egyszerre jelentkezik a különböző önkéntelen késztetések, megnyilvánulások, szituációk formájában. Ahogy visszaemlékszem magamra, az egyes negatív Nyilas Lilith szituk, már az oviban megjelentek.
A Lilithet viszont nagyobb korban sokkal könnyebb "beazonosítani", mint kicsikorban, amikor még aránylag kevés a kirívó individuális vonás a gyerekben és ez így is van rendjén. Persze ez megfigyelő fókuszáltságának kérdése is, van aki a különdségekre érzékeny, más pedig az egyformaságokra.