Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
Az Imagináció, más nevén a Teremtés, a Mentalizmus, a Mágia törvénye

...  ...  ...

Dénes Albert 

        A természettudományos törvények mögött valójában metafizikai törvények vannak, amelyek megadják az emberi létezés, az élet kereteit, mintegy alapját képezik egy olyan valóságnak, amelyben vagyunk, és amelyben megnyilvánulunk. Mindeddig szó sem lehetett arról a tudományos valóságkutatásban, hogy tulajdonképpen metafizikai valóságból merítjük evilági valóságunkat, mert ez túlságosan kényelmetlen volt az objektív, csak a tárgyi bizonyítékokra támaszkodó tudománynak. Most azonban - legalábbis a tudomány egyik arcvonala - szembesülni kezdett azzal a ténnyel, hogy ez az egész létezés egyáltalán nem annyira racionális-ésszerű, mint ahogy eddig vélték, és ahogy ezt még be is akarták bizonyítani lépten-nyomon. Az újabb, a valóságra vonatkozó tudományos felfedezések, amelyek valamelyest kezdtek nyitottá válni a metafizika irányába, tulajdonképpen nem is felfedezések, hanem a tiszta metafizikai tudásban az emberrel egyidos tények és ismeretek. Tehát nem is felfedezések ezek valójában, hanem elismerése annak, ami megvolt, megvan és meglesz az ember őstudásában. A valóság fogalma egyszersmind a törvény fogalma is, mert azon nyomban, hogy bármilyen megközelítést teszünk a valóságra vonatkozóan az már valami, ami határ, keret, szabály, alak, alakzat, forma, szó, tehát már egy meghatározás, amelyben a valóság valóság, és amely meghatározáson kívül a valóság már nem valóság. Utóbbi esetben csak akkor áll helyre a meghatározási keretekből kilépett, valósága-vesztett valóságnak a valósága, ha a meghatározás kereteit újra alkotjuk. Ezt játszottuk tulajdonképpen egészen idáig. A valóságunk mindig keretekbe zárt valóság volt. Aztán a valóságkeretek szüknek bizonyultak, kénytelenek voltunk azokat újrafogalmazni. Mintha a valóság adná a kereteket és nem a keret a valóságot. Valójában így is van, és ezzel el is érkeztünk az első metafizikai, vagy más szóval egyetemes törvényhez, az imagináció törvényéhez. Az imagináció törvénye egészen egyszerűen azt mondja ki, hogy azzal együtt, hogy mi emberek teremtett lények vagyunk, teremtő lények is vagyunk. Mit teremtünk? Valóságot, állapotokat, különböző létezési formákat. Ez tehát nem egy olyan törvény, amely azt mondja ki, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni. Általában a törvényről az jut eszébe az embernek, hogy mi az, ami tilos, és mi az, ami kötelező és, hogy mindez milyen skatulyát jelent a számára. Ez a törvény, akárcsak a többi metafizikai törvény nem azt mondja ki, hogy mit szabad és mit nem, hanem azt mondja ki, ami van. Vagyis, hogy teremtő lények vagyunk, mi emberek, valóságot, létezést, különböző állapotokat, megnyilvánulásokat teremtünk. Röviden ennyi az imagináció törvénye.

És most következik ennek bővebb, részletesebb kifejtése.

Először is a kérdés, hogy hol tartunk most?

      Az emberek jelentős része még mindig abban a naiv álomvilágban, tompa kábulatban él, hogy a valóság, az élet, az állapotok csak úgy jönnek a maguk spontán áramlásában és mintegy keresztülfolyik rajtunk, passzív befogadói lényünkön. Az ilyen álláspontból az is következik, hogy mi semmit sem tehetünk, nem rendelkezünk az életünk fölött, ezt úgy kapjuk valami felsőbb erőtől… - ajánlatos jól viselkedni, mert ha megharagítjuk az életünket adó felsőbb hatalmat, akkor megbüntet minket és vagy elveszi tőlünk az életet, vagy olyan állapotokat mér reánk, hogy ahhoz képest még a rémálom is megkönnyebbülés… Az emberiség ezen részével kapcsolatosan nincs mit különösebben szólnom. Ha azt mondja valaki nekik, hogy "a valóságodat Te magad teremted meg és Te vagy ezért a felelős", akkor nagyon gyanakodva néz reám, mintegy nem tudja eldönteni, hogy az elméjükben meglazultak közé soroljon-e vagy csak egyszerűen az "újkeletű szellemi szekták" csoportjába helyezzen. Az emberiség ezen része az "ineptia mysteri"-ban szenvedők. Nem tudják, nem is akarják elfogadni, hogy a valóság, a létezés azért egy kicsit tágabb, mint ahogy minket arra szépen megtanítottak. Van azonban egy másik része is az emberiségnek. Az a része, amely tisztában van azzal, hogy van imagináció vagyis mágia, és ezzel rendelkezik az ember, sot ez az, amivel elsosorban rendelkezik. Ezek az emberek tudják, hogy az ember életében minden az imaginációból indul ki. Így azt is tudják, hogy ha el akarják érni a céljaikat, akkor az imaginációból kell kiindulniuk. Előszeretettel sajátítják el a különféle imaginációs technikákat, legyen az vizualizáció(belső képalkotás), vagy mantrázás (bizonyos mondatok ismételése) vagy még sok más egyéb praktika. Tudják, hogy a siker titka a siker tárgyával kapcsolatos pozitív képzetalkotás, gondolkodás és az, amit így akarnak, az meg is valósul, hiszen az imagináció törvényének megfelelően valóban működik az ember valóságteremto képessége. Ha ezeknek mondja valaki, hogy létezik az imagináció törvénye, nem mond újat számukra, hiszen ők azok, akik konkrét életükben egészen tapasztalati szinten kipróbálták ezt a törvényt. Azonban- ami nagyon gyakran előfordul- metafizikai tájékozottságuk itt véget is ér, és a további, ugyancsak metafizikai törvények nem ismerése miatt válságba kerülnek. Imaginációjuk által bevonzzák maguknak azt, ami kell nekik, de nem számolnak a további következményekkel. Úgy járnak, mint aki felfedez egy járművet, amely csodás gyorsasággal röpíti az embert, és csodásan irányítható is, azonban mikor a jármű csoda-nagy sebességgel száguld, akkor markol beléjük a gondolat, hogy fékről nem gondoskodtak. Így következményszerűen csakis a valaminek való elég drámai ütközés állíthatja le őket. Az ősi, tiszta, metafizikai hagyomány, az egyetemes emberi alapállás tanítása mindig kihangsúlyozta, hogy az imaginációval csak a megtisztított tudatossággal, szellemmel lehet bánni, vagyis teremteni. Ha nem így történik, semmi más nem lesz belole, mint fekete mágia, még akkor is, ha az ember magasztos eszméket, ideálokat magyaráz bele. Ha már idáig eljutottunk, fontos lenne azt is megtudni, hogy mi is az imagináció?

 Az imagináció az emberi lénynek a középpontja.

    Minden ebből indul ki. Tudjuk, hogy egy ember szellemből, lélekből és testből tevődik össze egységes egésszé. Az imagináció ennek a hármas összetevődésnek a találkozásánál van jelen, de úgy hogy e három középpontját ez képezi. Úgy is fel lehet fogni, mint egy olyan szellemi szervet, mint a fizikai-biológiai testben a szív vagy az agy. Azonban annál több, mert ez- mármint az imagináció- az emberi lény végső gyökere, középpontja, létezésének bázisa. Ezért első számú metafizikai törvény az imagináció törvénye. Minden érzés, kép, gondolat, megnyilvánulás, akarat, cél stb. innen indul ki és ide tér vissza. Ez röviden az imagináció.

    Mindezek mellett még sincs úgy, hogy az imagináció kéne determinálja az embert. Hiába, hogy az imagináció az ember legmélyebb létezési gyökere, középpontja, eredete, az embernek mégis képességet szerezhet, hogy a saját imaginációjával tudatosan bánjon, tehát, hogy ura tudjon lenni a saját imaginációjának. Ezt tanítja meg az igazi metafizika. Tehát ebben a megvilágításban az ember több, mint a saját imaginációja, még akkor is, ha az imagináció lényének a legközpontibb helyét foglalja el. Tehát az ember imaginációjával teremt. Valóságot teremt. Állapotokat, helyzeteket, eseményeket valósít meg. Hogy ha tiszta lenne ez az imaginációs működés az emberben és jelen lenne a kellő egyetemes morális-szellemi tudatosság, a metafizikai emberi alapállás, akkor semmi gond nem lenne és most egy sort sem kellene ezzel kapcsolatosan írjak. Azonban tudott dolog, vagyis tény, hogy az ember imaginációja fel van telve zavaros tartalmakkal, képzetekkel, gondolatokkal, amelyek olyan valóságot valósítanak meg állandóan, amely inkább egy rémálom valósága, mintsem a tiszta, éber, ragyogó szeretet és fény valósága. Ezt nincs is miért bizonyítani, aki nem hinné el, egy kicsit nézzen körül a világban, önmagában és be kell látnia, hogy bizonyításra nem szoruló tényrol van szó. Imaginációnk zavara miatt korrupt valóságot teremtünk, betegséget, szükségállapotokat, gyűlöletet, tragikus történéseket vagy olyan sikereket, amelyek mögött szakadékok várnak. Az emberiség az imagináció megzavarodásában szélsőséges határhoz érkezett. Itt van az a határ, ahol az egyáltalán az embernek levés egyetemes bázisaira emlékeznünk kell. A megzavarodott imagináció pörög-pörög, a tudatos személy uralma nélkül megy a maga útján, metafizikai természete és funkciója szerint csak teremt, olyan valóságokat, amely jóval túlhaladja a rémtörténet-írók képzeletét… Ugyebár itt is a képzelet.

Első lépés, hogy az imagináció törvényét, amely azt is kimondja, hogy az imagináció állandóan teremt, megszívleljük és megvizsgáljuk saját egyéni életünkben, hogy mit is teremtettünk magunknak. Amilyen állapotban, helyzetben találjuk magunkat ezen vizsgálódás során, azt teremtettük. Tehát az elindulás nagyon egyszerű. Sem élettárs, sem társadalom, sem a fonök, sem a szülők nem teremtették, s főként nem tudják megváltoztatni, azt az állapotot, amiben vagyunk. De nem teremtette helyettünk semmiféle felsobb hatalom, legalábbis tőlünk független felsőbb hatalom. Az állapotot, amelyben találjuk magunkat, azt mi magunk teremtettük. Ha zavaros, ha tisztább, egyértelmubb állapotról van szó, ennek a valóságnak a létét mi magunk alkottuk meg. Ha ez tudatosul bennünk, az első lépésen túl is vagyunk. Mert ezzel együtt a felelősséget is egyszersmind magunkra vettük. Ezt nem nagyon szeretik általában, mert könnyebb azt mondani, hogy a társadalom vagy a másik ember, vagy a sors okolható valamely nemkívánatos helyzet, állapot miatt. Az imagináció törvénye azzal szembesít, hogy a jelen-valóságunkat mi magunk, saját magunknak teremtettük. Azzal is szembesít, hogy ezután sem fog másképp lenni, a továbbiakban is mi leszünk saját valóságunk teremtői. Harmadszorra azzal is szembesít, hogy mi mindannyian, mint valóságunk megteremtői, nemcsak a saját egyéni valóságunkat teremtjük meg, hanem az egész emberi közösség valóságát, és ezért felelősséggel tartozunk egymásnak. Így a legelső megteendő lépések közé nem az tartozik, hogy egy minél hatékonyabb imaginációs gyakorlatot találjunk, amellyel gyorsan meg tudjuk valósítani azt, amire már olyan régen vágyakozunk, hanem az, hogy felmérjük, hogy eddigi életünk során milyen képek, vágyak, szándékok, érzések, célok, tudattalan, vagy csak részben tudatos, vagy tévesen tudatosított tartalmak vezettek el idáig, ahol most éppen vagyunk a jelenünkben. Ha így járunk el, akkor lassan-lassan ki fog rajzolódni az imaginációnk és az eddig megtett életútunk közötti el nem szakítható kapcsolat és látni fogjuk tisztán, hogy milyen vágyunkból, milyen elképzelésünkből mi következett, mi valósult meg. Maga ez a gyakorlat nagyon egyszerű, inkább igényel tiszta őszinteséget, mintsem magasfokú szellemi tudást, ami csak nagy-nagy gondolkodók kiváltsága. Imaginációját mindenki elérheti, megvizsgálhatja, tisztíthatja. Mindenki jól megnézheti, hogy képzetei, akarata, szándéka, vágya hová vezette el. Mindenki lehet ilyen értelembe véve a saját maga metafizikusa. És kell is, hogy az ember mindezt tudatosítsa magában. Az elso lépések közé tartozik tehát a tudatosítás. Kell tudatosítanom, hogy teremtő vagyok, aki a valóságomat, amelyben létezek elsősorban magam teremtem meg. Más imaginációja, vagyis már ember teremtői tevékenysége is hatással van az életemre, de amit elsőrenduen fontosnak kell tartanom, és amelyért felelősséget kell vállalnom, a saját imaginációm.

Miután mindez letisztult egy emberben, tehát sikerült kialakítani a kellő tudatosságot az imaginációval kapcsolatosan, azután már fel lehet tenni a kérdést, hogy mit akarok megvalósítani további életem során, és hogy hogyan kell muködtetnem az imaginációmat, hogy a terveim megvalósuljanak. Tehát, magával az imaginációval való szándékos művelet tudatos műveletté kell érjen. Szándékosan lehet tenni vagy nem tenni valamit, tudatosan tenni vagy nem tenni azonban mást jelent. Van különbség tehát a szándékos és a tudatos között. Az imaginációval való műveletek, amelyek valóságteremtő műveletek tudatos hozzáállásra van szükség. Le kell tisztítanom, hogy mit akarok elérni, miért akarom azt elérni, ha meg elérem, akkor abból mi követekezik. Belátható, hogy az imaginációs műveletek nem csak valami misztikus-varázslatos-okkult praktikák, hanem nagyon sok logikai erőfeszítést is igénybe vesznek, amit megkerülni nem lehet. Ha az imaginációval teremteni akarok egy olyan életet, állapotot amelyre vágyok és amit legjobb lelkiismeretem szerint helyénvalónak tartok, meg kell értsem a műveletek alapjában lévő logikát, vagy másképp szólva, tekintettel kell lennem a további metafizikai törvényekre is.- (Vibráció, Megfelelés, Karma, Polaritás stb. néven vagy akár más nevek alatt ismeretes egyetemes törvények.) Ma nagy kvalitásnak számít a jó, kielégítő, kényelmes, biztonságos, karnyújtásnyira levő élvezetekkel és izgalmakkal telített élet. Ez a mai ember ideálja, amelyet meg akar valósítani. Egyesek azt hiszik, hogy ezt külső erőfeszítésekkel lehet csak elérni, ezért állandóan rohannak, hogy megszerezzék, amire vágynak. Mások tudnak valamit arról, hogy a dolgok belülről kezdődnek, ezért az imaginációra szuggesztíven ható módszerekkel segítik egyébként külső törekvéseiket. Még vannak olyanok-elég sokan- akik az imaginációról semmit sem tudnak, ezek azok, akik saját életüknek passzív részvevői. Vallásba, tudományba vagy másoktól átvett nézetekbe kapaszkodnak, mert legtávolabb áll tőlük a gondolat, hogy ők teremtők. Ha vallásos, még meg is vádol, hogy mersz olyan kijelentést tenni, hogy teremtő vagy, amikor csak az Isten a Teremtő. A tudományba kapaszkodó cinikusan és főleg lenézoen leráz, hogy ugyan már, kíméld meg ot a misztikus zagyvaságoktól, hiszen o pontosan dokumentált adatokkal rendelkezik azt illetően, hogy hol tartunk most a valóságban… Az imagináció törvénye egyben a lehetőséget és a szabadságot is jelenti. Miután tisztává vált előttünk, hogy teremtünk- hisz akár vallásos, akár tudományos magyarázatokkal akar kibújni valaki a teremtői felelőssége alól, a személyes életét, sorsát úgyis maga teremti meg- lehetőség, szabadság adódik arra, hogy életünket, sorsunkat a saját legtisztább lelkiismeretünk szerint tudjuk alakítani, irányítani, rendezni. Csak így valósulhat meg a Szent Írásnak az az igéje, "éljetek a lelketek szerint", vagy hogy "lássatok égo lelketekkel". Másképp nem.

Az imagináció másik kulcsa a látás. A látás egyben alkotás is, vagyis teremtés is. Ha megnézünk egy képet, a vele kapcsolatos értelmezés által teremtődik meg az értelem, vagyis a látás alapjában véve az értelmet teremti meg. Szoktuk mondani, "hogy nem látjuk a értelmét" valami olyan dolognak, cselekvésnek, amely hiábavalónak tűnik, vagyis amelynek nincs értelme. Kép, látás, értelem, teremtés, valóság, imagináció- ezek mind egyenrangú metafizikai szavak, amelyek állandó kölcsönhatásban vannak bennünk. Ezek képezik egész életünk, létezésünk alapjait. Ha ezek zavarosak, az egész sors, az egész élet összezavarodik, de mondhatjuk úgy, hogy maga az ember zavarodik össze, aki aztán megéli a maga zavart, konfúz, beteg állapotait. A szellemi őshagyomány nemcsak az imagináció elsődleges fontosságáról tudott, hanem arról a létezésben bekövetkezett katasztrófáról is, amit bűnbeesésnek, vagy létkorrupciónak is neveznek. Tehát tudott és tud arról, hogy az ember imaginációjában és így egész lényében megtöretett, csonkává, erőtlenné, tehetetlenné, beszennyezetté vált, vagyis hogy lezuhant. Az az állapot amelyben vagyunk, tehát nem természetes, nem normális és aki azt állítja, hogy minden a rendjén van, mit sem tud az ember leglényegesebb dolgai felől. Törtek, csonkák, korruptak vagyunk, de a lehetőség megvan arra, hogy megtisztítsuk, kiegészítsük, egésszé, egészségessé, egységessé tegyük, valósítsuk önmagunkat s az egész metafizika erre vonatkozólag ad információkat. A pszichológia ezt úgy nevezi a maga módján, hogy integrált személyiséggé kell érleljük, fejlesszük magunkat, a beteljesülést, a teljességet kell keressük. Mindebben az újra egységessé válási folyamatban az imaginációnk jelenti azt az alapot, amelyet nélkülözni nem lehet. Azzá válunk, amit az imaginációnkba, mint alapvető víziót, képet belehelyezünk. Ha az ép, normális, egészséges, tiszta, jó kedélyű, derűs, szerető és szeretetreméltó ember képét sikerül, mint alapvető víziót, látomást, képet az imaginációnkba helyezni, az metafizikai természete és működése szerint megvalósítja, realizálja e képet, vagyis a felsorolt tulajdonságokkal rendelkező emberekké fogunk válni. Tulajdonképpen ez a cél. Emberek vagyunk, de megtöretett emberek, a lét korrupciója és egyben a saját korrupciónk, Hamvas szavával, rongáltságunk által megtört emberek és célunk nem is lehet más, hogy az épséget, az egész-séget, a teljes és egész emberi mivoltunkat helyreállítsuk. Egész életünk erről szól, ha nem vettük volna észre… A tiszta, az ősi hagyományokra, a kinyilatkoztatásra alapuló metafizika nélkülözhetetlen segítség abban, hogy visszataláljunk lényegi önmagunkhoz. Első lépésként az imaginánciónkra kell ráismernünk, mint saját teremtőerőnkre. Ez az imagináció törvénye. Törvény azért, mert akár tudomásul vesszük, akár nem, ez a bennünk levő teremtoerő állandóan muködik, teremt, elénk(és belénk) hozza a valóságot.

 

További lépésként végig kell mennünk a következő törvények alapos megértésén is. Csupán az imagináció törvényéből nem tudjuk az egészet megérteni és hogy egybe tudjuk látni egész létezésünket, abban a többi metafizikai törvény megismerése segít. Még mielőtt továbbmennék a további kilenc törvény leírásában, fontos megjegyezni, hogy a személyes megértését ezeknek a törvényeknek a születési horoszkóp teszi lehetővé. Így, a tíz egyetemes törvény csak egy elmélet, egy tan lenne a többi között, ha nem lenne egy személyes leképezési rendszer, nevezetesen a születési horoszkóp.

Az asztrológiában minden törvénynek megvan a megfelelője, a szimbolikus hordozója és a különböző születési horoszkópokban láthatóvá, feltárhatóvá válik, hogy az illető személy milyen egyetemes elvekkel, létezési princípiumokkal, vagyis törvényekkel került problematikus kapcsolatba. Ilyenformán, amit általában megfogalmazhatunk az egyetemes törvényekről, az egészen személyes megvilágítást nyer egy ember életében, az ember egyéni színezetével, tulajdonságaival, személyes látásával stb. Ha most az imagináció törvényénél tartunk, valamint az asztrológiánál, tudnunk kell, hogy az imaginációhoz legközelebb a Nap áll, de analogikus megfelelése van az Uránusszal is. Végülis az imagináció és a Nap analógiája nem egy merev megfelelés, hanem egy elsődleges megfeleltetés, ami meg is állja a helyét. A Nap a személy, az egyéni öntudat, a teremtői princípium, amely egyben fény is. A szellemi arany fénye, vagyis az értelem mindent átvilágító fénye, a szoláris princípium. Világos, tehát, hogy miért ez feleltethető meg elsődlegesen az imaginációnak. De mivel nem minden mást kizáró megfelelésről van szó, így- lehet, hogy furcsán hangzik- de az egész születési horoszkópot úgy lehet tekinteni, mint az illető ember imaginációjának tükrét, annak szimbolikus és egzakt lenyomatát, amelyből sok mindent kiolvashatunk, ha megtanuljuk ezt a nyelvet. Ha már az analógiáknál, vagyis megfeleléseknél tartunk, nem árt megjegyezni, hogy az ugyancsak ősi szellemi tudományt és személyes életgyakorlatot jelentő alkímiában a finomítás, a szublimáció művelete felel meg az imagináció törvényének. Vagyis ez áll legközelebb ahhoz az aranyhoz, amit az alkimisták kerestek, amit keresnek. Mi is alkimisták vagyunk és az aranyat keressük. Mint ahogy imaginációnk által akár tudatosan, akár tudattalanul teremtünk, ugyanúgy alkimisták is vagyunk. Lehetetlen, hogy az embernek ne legyen állandóan valamilyen belső, lelki-szellemi természetű kémiai tevékenysége, ez éppen olyan, hogy nincs olyan élő ember, akinek ne lenne vérkeringése, és vére összetételében ne játszódnának le bizonyos biokémiai folyamatok, amelyek kellenek az életben maradáshoz. A Nap féme az arany. Az asztrológia Napja, az imagináció, a finomítás művelete és az arany szoros metafizikai összefüggésben vannak. Szellemi aranyról van szó és megnyugodhat mindenki, hogy az igazi alkimisták nem a fizikai aranyat keresték olyan nagy lendülettel, hanem a szellemi aranyat, vagyis az fény és szeretet által áthatott, romolhatatlan létezés helyreállítását saját lényükben és világukban. Arról is tudtak, hogy "ha felemelkedek, az egész világot magammal emelem", vagyis egész szellemi aranykeresésük nem egy egoista üdvkeresés volt, vagy valamiféle okkult fantazma után való buzgó rohanás, hanem egyetemes emberi alapállásból következő tevékenység- felelősség önmagáért és az egész emberiségért. Ezeknek a megfeleléseknek az ismeretében most már tovább léphetünk a második törvényhez, a rezonancia törvényéhez, amelyet még a vibráció, vagy az affinitás törvényének is neveznek.

 

Dénes Albert

 A folytatás készülőben…


Publikálva: 2008-07-11 18:12:05
Megnézve: 4721

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!

Horoszkóprendelés

Aktuális

...Dénes Mária
Address:

E-Mail:
denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

Esszék, Tanulmányok

Egyetemes törvények


Most: 2018-02-25
Oldal látogatva: 449230
Most az oldalt nézik: 1 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 1)
(Nincs regisztrált felhasználó online)
(Robotok: 0)
Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
find Keresés a tartalomban




Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztrálás
[651 regisztrált felhasználó]


free counters

Dénes Mária

Névjegy létrehozása