Az asztrológia tudományossága


2009-02-16 18:41:53

  Dénes Albert

            Több asztrológiai előadás során és ilyen témájú olvasmányokban is tapasztaltam, hogy amikor az asztrológia tudományos bizonyosságot érdemlő rangja kerül szóba, akkor az előadó vagy író a probléma áthídalására elkezd hivatkozni olyan szellemi hangoltságra, amely az asztrológia személyes hitelességét alapozza meg, eltérően a tudomány objektivitás-eszméjétől.

            Nyilván azért van ilyesmi, mert említettek nem néztek egy kicsit behatóbban a tudományok szerkezetébe és azon irányulás jellegét sem igazán vizsgálták, ami a tudományosság kritériumait sorakoztatja fel. Mert, ha tették volna, észrevették volna, hogy a gyakorlati asztrológia pontosan olyan szerkezetet mutat fel, mint amilyenek a tudományos ismeretelméleti modellek. Beszélek itt főleg az úgynevezett induktív módszerről, ami a mai tudományosság egyik alapvető műveleti sémája. Ez röviden annyi, hogy van egy észrevétel, ennek kapcsán egy hipotézis, ezt pedig követi a megfigyelések hosszú sora, aztán a tesztelés, a verifikáció- lásd verifikacionizmus- végül pedig, ha a sokszámú megfigyelés alátámasztja a feltételezést, akkor ez az ismeret a bizonyosság szintjén mozgó ismeretértéket, tudásértéket kap. Továbbá, ha elég erőss a bizonyossága az illető ismeretnek, akkor feltételezik azt is, hogy az jövőben bekövetkező hasonló jellegű, típusú megnyilvánulások is hasonlóak lesznek az eddig megfigyeltekkel. A tudomány saját bevallása szerint ettől a játszmától egy előrejelezhetőséget vár el, persze elhallgatva az, hogy nem csak előrejelezni akar, hanem a valóságot alakítani, formálni is.   

            Az asztrológia gyakorlati modelljében is szerepel ez az induktív modell, s természetesen nem csak ez. De van már két elemünk, ami azonos a tudományos modellben és az asztrológiában, nevezetesen az induktív módszer és a verifikacionizmus. Az a tény, hogy az asztrológia nincs hivatalosan elismert tudományos rangra emelve, lehet, hogy jobb is, az emberiség szellemiségének mai állapotára való tekintettel. Ha tudományos rangot adnának, lehet, hogy többet ártana, mit használna, mert ellaposodna egy szaktudományos személytelenségbe. Másrészt pedig bökkenő lenne a továbbkutatás hogyanját illetően, mert csak személyes beszámolókra, tapasztalatokra lehetne számítani, s így az egész átmenne egy hermeneutikai-szociológikus holtvágányra, amiből nem igazán teremtődne igazi értelem és megértés.

            Természetesen az induktív módszer jelenléte és a verifikacionizmus kimutathatósága a gyakorlati asztrológiában messze sem bizonyítja, hogy ugyanolyan tudomány az asztrológia, mint más tudományok. Nem is kell ezt bizonyítani, mert éppen, hogy nem olyan tudományról van szó az asztrológia gyakorlatában, mint más tudományoknál. Amit a tudományosság kriteriológiája elviselni nem bír, az az asztrológia magas integráltsági foka. Ami persze nem tapasztalható a jelenlegi asztrológiai gyakorlatok legtöbbjében, de ez mit sem változtat a szellemi gyökerekben meghúzódó potencialitásokon. Vagyis az asztrológia megismerési potencialitása sokkal nagyobb, mint a fizikai létre rögzített tudományos kameráé. Nem tudja felfogni, hogy ilyen egységes szemlélet, emberkép és problémaismeret lehetséges. Azt hiszi, hogy blöff, ami be van kenve misztikus mázzal. A tudomány néhány újabb tudásformát interdiszciplinárisnak nevez, célozva arra, hogy az ilyenek több tudományos ágat ötvöznek. Ilyen a pszichológia, a szociológia s ha úgy vesszük a kommunikációtudomány, vagy episztemiológiailag helyesebben szólva a kommunikációelmélet. Régebb megpróbálták az asztrológiát is interdiszciplinárissá tenni, egyes vállalkozó szellemű, de mindenképpen nyitottabb szemléletű pszichológusok, pl. úgy, hogy a pszichológiával ötvözve rámutattak, hogy milyen nagyszerű interpretációk jöhetnek ki. Ilyesmi lehetséges, de nem ez a lényeg.

            A fontos az, hogy rámutassunk néhány ellentmondásos gondolatra, ami az asztrológiai gyakorlat megbizható tudásértékével kapcsolatos. Sok esetben ezek az ellentmondások pontosan az asztrológusban kavarognak.- Az ezen való gondolkodás hiánya és az ilyen jellegű problémákkal kapcsolatos orientáció hiánya miatt…

            Például, ott van az asztrogramm, vagyis a személyes születési horoszkóp, amely szimbólumok, végülis jelek komplex rendszere, egy jól meghatározott egyedi konfigurációban. Az értelmező jeleket, szimbólumokat értelmez egy olyan értelmezési bázist használva, amilyennel éppen rendelkezik. Egy értelmezést olvasva hamar kitűnik, hogy milyen értelmezési bázissal operál az értelmező, vagyis az asztrológus. Ha a divatszinten szárnyakra kapott asztrológia értelmezési bázisát figyeljük, akkor látható, hogy ez kimerül azoknak az általánosabb analógiáknak az emlegetésén, amely még közel sem jár az igényes szimbólumfejtés problémáihoz és gyakorlatához. Ha az értelmezés túságosan alámerítkezik a spirituális tanokból átvett gondolatokban, az is egyből látható, mert túlteng a miszika s maga a gondolkodás nem az erőss oldala az ilyen bázisoknak. Egyik gondolatmenetét elbotlasztja a másik, közben hivatkozik a misztériumra, valamint arra, hogy nem lehet mindent a logikus gondolkodás számára hozzáférhetővé tenni. Ha egy tudás egyetemesnek számít, akkor elvárják tőle, hogy interszubjektív legyen, tehát mindenki számára hozzáférhető, s még az interszubjektivitás sem elég, hanem a tudásnak meg kell felelnie a valóságnak. Ez is a tudományosság elvárása és ugyanez megtalálható az asztrológiában. Tehát még két további vonás, ami az asztrológia tudományos jellegére céloz. Természetesen, itt most élhetnénk egy olyan fordulattal is-s ezt meg is teszem-, hogy a tudományosság mintegy csak kisajátított bizonyos módszereket és modelleket, pl. indukció, verifikacionizmus, interszubjektivitás, objektivitás stb.- stb., s valójában van egy szellemi alapvető irányulás, amelyből a megismerés során megszületnek e formák. Tehát, a tudomány is, az asztrológia is merít ezen megismerésbeli szellemi irányulás mozgásformáiból. Az, hogy a tudomány csak a maga verifikacionizmusát stb. ismeri el, mint a megbizható ismeret egyik kritériumát, az más kérdés. Nos, hol van mindebben az ellentmondás, ez a kérdés. Ott, hogy bár az asztrológia is bír azokkal a megismerési jegyekkel, amit a tudomány visel, erről nem tudva, az asztrológusok, és mások is, máshol keresik a választ az asztrológia megbizhatóságával kapcsolatosan. A személyes hitelesség természetesen az asztrológia további kritériuma marad, de nem kell tiltakozni az asztrológiának a tudományos modellből ismert vonásai ellen sem, hiszen éppen ezek teszik lehetővé, hogy a megbizható tudást egy nagyobb integráltsági fokon biztosíthassa, amire a tudományok ágai nem képesek. Ha az asztrológus tisztában van vele, hogy ő is tudományos kutató, helyesebben fogalmazva, egy olyan hivatásos kutató, aki a valóságot és a valóság megfelelő alakíthatóságát kutatja, akkor kigyógyul abból a helyezkedésből, “hogy adva van a misztikum, amibe ő beavatást nyer és mehet máris az értelmezés.” Így az asztrológia annyiban interpretatív, mint amennyire analitikus, annyira objektív, mint amennyire szubjektív és interszubjektív, annyiban az éles és komoly gondolkodás híve, mint amennyire tisztában van a nyelv adta lehetőségekkel és korlátokkal. Ha már ennyi tisztázódik az asztrológus számára, nem kerül ellentmondásba olyan hamar az asztrológia ismeret- és tudásértékét illetően és főleg nem kell hangoltságokra, tudati-, szellemi állapotokra hivatkoznia, mintegy kitérésként a kérdés elől, hogy igazi tudás-e vagy sem, amit művel. Természetesen lehet beszélni hangoltságról, szellemi-, tudati állapotokról, de ezek nem a legjobb válaszok azoknak, akik bosszantó módon, anélkül, hogy bármibe is komolyabban belegondoltak volna, mindenféle tájékozottság nélkül   felteszik a kérdést…, s méghozzá általában rosszul.